Szombati szenvedély

2009. december 14.

Nézem a tévét szombat este, és csodálkozom magamon. Nemigen szokott előfordulni, hogy újra és újra ugyanaz a műsor szögezzen a fotelba hétvégenként. Pedig most így van, hetek óta. Minden egyes szombaton arra várok a képernyő előtt, hogy milyen produkcióval kápráztat el minket egy csepeli fiatalember. Egy ember, aki szenvedéllyel, átéléssel énekel, szerény (meggyőződésem szerint őszintén). S aki mindezzel - szombatról szombatra láthatóan - szenvedélyes lelkesedést is vált ki a közönségéből.

Talán kitalálható - merthogy gondolom, nem egyedül én vagyok így vele - Tabáni Istvánra gondolok. Régen tudtam így drukkolni valakinek, akit nem ismerek, de szívből kívánom, hogy folytassa, legyen sikeres. És közben arra is gondolok, hogy végre egy műsor a kereskedelmi televíziózásban, amelynek egyértelmű haszna van. Mármint társadalmi haszna. Hiszen nélküle talán soha nem kapott volna lehetőséget egy eddig szunnyadó tehetség. Egy olyan énekzseni, akit rettentő nagy kár lett volna rejtve hagyni.

Közben olvasom azt is, hogy Tabáni István egykoron a szegedi tanárképző rajz szakára járt, ám kénytelen volt abbahagyni a tanulást. Hogy miért? Azt elolvashatják itt.